Tortacsoda és ugrálóvár

Mi köze van a tortacsodáknak az ugrálóvárakhoz? Nagyon is sok! Van egy remek műsor a televízió valamely csatornáján, ahol rendszeresen mutatnak be olyan cukrászokat, akik szinte élethű módon örökítenek meg embereket, állatokat, eszközöket, bármilyen csodát. Nem akármiből, tortából! Szebbnél-szebb torták kerülnek ki a kezeik közül és én mindig ámulva nézem, ahogy megelevenedik egy medve, egy kutya, egy szerelmes pár és még számtalan varázslat! Úgy érzi az ember, vétek lenne késsel belevágni, hiszen olyan remekművek ezek. Ugyanakkor, akkora örömet okoznak azoknak az embereknek, akiknek készülnek, akiket a szeretteik meg akarnak lepni ezekkel a mesterművekkel, hogy mégis elfogadható, hogy egyszer csak felvágják és közösen, örömmel, élvezettel elfogyasztják.

Nos, az egyik ilyen pazar műsorban, egy cég születésnapja alkalmából akartak tortát készíttetni, és a vendégeket meglepni. Kiderült, hogy a cég egy légvárakat üzemeltető vállalkozás és az első ugrálóvárukat szeretnék torta formájában megeleveníteni, de úgy, hogy a rajta, benne ugráló gyerekek is megjelenjenek, ráadásul élethű – persze nem
méreteiben - torta volt a megrendelő kérése. Nem túlzok, ha azt mondom, jómagam is izgultam, hogy mit tud kezdeni a cukrászmester vagy inkább tortavarázsló egy ugrálóvárral, hogyan fogja ezt tortába önteni, pláne, hogyan fog még gyerekeket is rátenni. És megtörtént. A szemünk előtt született meg a varázslat. A torta pontos mása volt az eredeti ugrálóvárnak és 10 gyereket is tett rá a mester. Szinte megszólaltak. Piros pozsgás arccal, különböző mozdulatok közben, teli szájjal nevetve vagy éppen csak mosolyogva, de mindannyian boldogan ugráltak a torta légváron. Megannyi marcipán és cukorfigura. Amikor a nagy napon az igazi légvár elé tették egy asztalra a torta ugrálóvárat, olyan volt, mintha egy miniatúrát néztünk volna, mely egy az egyben azonos az igazival.

Csak egy baj volt a torta ugrálóvárral. Én nem kaptam belőle.